Tényleg igy kell?

A héten megint kaptam megerősítést, hogy amit csinálok, és ahogyan az úgy van jól. Mire is gondolok?

Soha ne állj úgy emberekhez, hogy unod, vagy fáradt vagy, és kedvtelen! Mindig add meg a tiszteletet, hogyha már megkeresett, hogy figyelsz rá, kíváncsi vagy a lelkére, és nem hozod kellemetlen helyzetbe azzal, hogy még rá sem nézel. Akkor minek vagy ott tulajdonképpen?

Megtapasztaltam, hogy egyre savanyúbbak, elkeseredettek, szomorúak az emberek. Nincs mosoly, és már nincsenek érdekes személyiségek sem, hiszen mindenki beolvad ebbe az állapotba! És, ha te más vagy, sose bánd, mutasd meg a világnak, hogy lehet másként is, annak ellenére, hogy neked is lehetnek gondjaid!

Semmibe nem kerül figyelni egymásra, egy mosolyt, egy jó szót adni, de a közönynél nincs rosszabb! Akkor minek vállal az ember olyan szakmát, főleg emberekkel, ahol már unja, amit csinál, és úgy érzik, hogy az emberek érdektelenek, pedig csak az ő reakciójukra reakció, amit kapnak. Sok embernek az utolsó lehetőség, hogy kimásszanak abból, amiben vannak, és még ott, akkor is csak a megalázást kapják!

Hogy nincsenek érdekes személyiségek? Ezt én cáfolom, csak nem mindegy hogyan állok egy másik emberhez, és mit tudok kihozni belőle. Senki nem több, azért mert az asztal másik végén ül, most, egyszer fordulhat a kocka.

Közöny, érdektelenség, fásultság! (ancsajosno)