Lélekkel élni

A mai világban bele sem gondolnak az emberek, hogy mennyire szép, és értékes az emberi lélek. Menyire sérülékeny már gyermekkorban, és menny lenyomatot őriz. Olyan természetes, hogy élünk, hogy van lelkünk, energiánk. Lassan semmi értéke, pedig ez életet, visz előrébb, fejlődik, tanul, néha szenved, néha boldog, de ez így van jól. Olyan szép és jó dolgokat élünk meg vele, hogy ez már természetes, és csak azt vesszük észre, ha úgy érezzük, hogy szenved. Szenved, de miért is? Talán mert nem értékeljük és védjük az egész lényünk lényegét! Talán olyankor lázad, jeleket ad, hogy van, létezik, és mást szeretne. Mást, hogy figyelj oda rá, becsüld, óvd, vigyázz rá, és folyamatosan tanítsd. Tanítsd a szépre, az értékekre, emberségre, szeretetre. Bennünk van, mienk és egyedi, és még sem becsülik. Lélekkel élni, annyi, mint merni érezni, tapasztalni, és figyelni saját magunkra. Maholnap lelketlenek, üresek lehetünk, ha így elhanyagoljuk, és bántjuk saját lelkünket! Benne minden érzés ott van, érezheted, ha mered, ha akarod, és nem bántod, hiszen nem más bántja, hanem saját magad. A lelked mindig megsúgja mi a jó és, mi nem még sem hallgatunk rá! Én úgy képzelem el, mint egy ragyogó fehéren ezüst, ködszerű, örvénylő energia, teli érzelmekkel, tudással, szeretettel, vagy is magammal! (ancsajosno)